A tárgykészítésben, építésben a minimális eszközzel való teremtés vonz, nem a túlszerszámozott, agyongépesített technológiák, melyekben az absztrakt képletekben való kifejezhetőség (mérnöki méretezhetőség), a „tökéletes” pontosság, gyors, tömeges kivitelezhetőség a tervezési szempontok – egy mechanikus világ értékrendje, mellyel ha egy művészeti alkotásban szembesülünk, megborzongva negatív utópiaként látjuk, de ha részei vagyunk, észre sem vesszük.

Hivatalos építésztanulmányai alatt az ember ritkán hall arról, hogy törődni kellene azzal, hogy milyen érzés kivitelezni az általa tervezett épületet avagy élni benne – a lakhatóság csupán fizikai, számszerűsített paramétereknek való megfelelést jelent, ahol maga a kifejezés (lakhatóság) is sejteti, hogy csak az alsó küszöböt kell elérni. A rakott sárfalról és a többi földépítési módról is mint technológiáról tanultam, ahol az építési helyszínen zajló műveletek voltak ismertetve, némi törekvéssel az alapanyag százalékos receptúrájának meghatározására.

Bővebben… →

Gyenes Kálmán

Gáspár János jó másfél évtizede keresett meg azzal a kéréssel, hogy tervezzem meg a családi házát.

Gyakran keresnek fel ilyen kéréssel, de ez mégis különleges volt, hiszen elmondta, hogy ő a hagyományos rakott fal, vályogház  technológiával építkezne, ahogy azt eleink tették. Magam is rakott falak között gyerekeskedtem, de az iskolai tanulmányaimban inkább mint a múlt építőanyaga szerepelt a vályog falazatok összes típusa (rakott fal, vert fal, vályogtégla falazat, paticsfal), semmint a mai ember kényelmét, komfortját kiválóan biztosító szerkezetek. Gyerek koromban láttam ahogy apám is segédkezett kalákás építkezésen „fecske falat” faragni, de azóta szinte feledésbe merült ez a kiváló építési mód, legfeljebb vályogtégla falazatok jelentek meg néhány házamban.

Bővebben… →

Holczer Veronika

Kutató építészként mind a szociális, mind a környezettudatos építészet számára fontosnak tartom, hogy megmentsünk, tovább műveljünk olyan építési technikákat, melyek helyi anyag- illetve élőmunka-igényesek. Ezeket a kiveszőben lévő tudásmorzsákat egyre nehezebb felderíteni.

Gáspár János egy idős, roma mesterembertől tanult sárfalat építeni. János elmondása szerint 1-2 év gyakorlat kell ahhoz, hogy valakiből jó segítő legyen a sárfal rakásban, 5 év alatt lehet kitanulni a mesterséget, mert például, ha helytelen sorrendben, vagy rossz helyre kerül a sár, építés közben egy egész fal dominóként leborulhat oldalra. János, és csapata a megtaposott vályogot villával rakja 0,5-1 cm pontos falvastagsággal, 80 cm magas szakaszokban, majd a fal oldalait ásóval faragja mértanian sík felületekké. Az elkészült fal tömör, stabil, kiszáradás után leginkább a betonra emlékeztet, pedig kizárólag természetes anyagok – föld/bontott vályogtégla, szalma, víz – alkotják.

Bővebben… →

1995 óta foglalkozom környezettudatos /fenntartható építéssel, 2011-ben megvédett PhD dolgozatom is erről szól. A “fenntarthatóság”, sőt néha úgy érzem a “környezettudatosság” kifejezések is mára már elveszítették hitelességüket, eredeti megalkotóik méltán csodálkoznának mai jelentésükön.

Úgy érzem azonban, hogy ezúttal rátaláltam egy hiteles építési módra, ami ráadásul igazolhatóan környezetkímélő.

Ha a nagybetűs tudomány felől közelítjük meg a “környezettudatosság” összetett szemléletmódját, inkább az ökologikus építés definíció a megfelelőbb. Az ökológia a biológia tudomány részterülete, élőlények és környezetük kapcsolatrendszerének tudománya. Az építésökológia a ház és a természet, az építésbiológia a ház és az ember egészséges kapcsolatával foglalkozik.

Bővebben… →