1995 óta foglalkozom környezettudatos /fenntartható építéssel, 2011-ben megvédett PhD dolgozatom is erről szól. A “fenntarthatóság”, sőt néha úgy érzem a “környezettudatosság” kifejezések is mára már elveszítették hitelességüket, eredeti megalkotóik méltán csodálkoznának mai jelentésükön.

Úgy érzem azonban, hogy ezúttal rátaláltam egy hiteles építési módra, ami ráadásul igazolhatóan környezetkímélő.

Ha a nagybetűs tudomány felől közelítjük meg a “környezettudatosság” összetett szemléletmódját, inkább az ökologikus építés definíció a megfelelőbb. Az ökológia a biológia tudomány részterülete, élőlények és környezetük kapcsolatrendszerének tudománya. Az építésökológia a ház és a természet, az építésbiológia a ház és az ember egészséges kapcsolatával foglalkozik.

Az épületek létrehozása, használata, felújítása, bontása során alkalmazott építőanyagok, technikák csak akkor lennének valóban “környezettudatosak”, ha mind az építésökológia, mind az épületbiológia tudományágak követelményeinek megfelelnének.

A környezetet akkor kíméljük legjobban, ha helyi/közelben hozzáférhető anyagokat használunk az építéshez Nos, vályog Magyarországon, szinte mindenhol van. A kitermelés-szállítás-  gyártás-beépítés- használat- felújítás-bontás során kevés fosszilis energiát használnak el, és a ház élete végén visszaforgatható lesz a természetbe.

Az építésbiológia a belső térklímát, a levegő minőségét és az építőanyagok feldolgozása, beépítése során az egészségre káros anyagok meglétének kiküszöbölését tartja feladatának.

A vályog (építésre alkalmas földkeverék) sokféle formában felhasználható. A hagyományos vályogépítés kb. 10 000 éves múltra tekint vissza, anyagösszetételét az építéshez használni kívánt technika, a sok éves tapasztalat és a hagyományok határozták meg.

A rakott falas technika tradicionális vályoganyagot használ, jellemzői, hogy

• a hagyományok és a tapasztalat szabályozza az összetételét,
• nem iparilag előállított,
• nehezen számszerűsíthető tulajdonságokkal bíró anyag.

Az oldalon bemutatott vályogkeverékből készült falak bizonyíthatóan rendelkeznek az ott már ismertetett pozitív tulajdonságokkal:

– jelentős tömeg, ami a hőtárolást, hőcsillapítást, léghanggátlást segíti)

– természetes földkeverék (agyag-kötőanyag, iszap-homok adalékanyag)

– jó hőszigetelés és szilárdság (hosszúszálú szalma adalék)

– “lélegzés” ami a levegő páratartalmával való gazdálkodást jelenti.

– nem tartalmaz semmilyen káros-mérgező anyagot, így megfelel, mind az építésökológiai, mind az építésbiológiai követelményeknek is.

– a beépített fosszilis energiatartalma elenyésző, és keresethez juttat egy jelentős létszámú embercsapatot

– nem igényel zsaluzatot, a szalma adalék miatt kevésbé érzékeny a kivitelezés közbeni megázásra

A negatív tulajdonságok (pl. vízérzékenység, él- és pontnyomás érzékenység) épületszerkezeti, illetve telepítési megoldásokkal kiküszöbölhetők, (fagyálló lábazati fal, falszigetelés, ártérbe nem építés, stb.)

– érdemes lenne illeszkedő építőanyagokat alkalmazni, pl. a vályog és a fa kitűnő kapcsolata (az egyensúlyi nedvességtartalom természetes összehangolódása miatt) nem kíván bizonyítást, annál is inkább, mert a (kezeletlen) faanyag is rendelkezik páragazdálkodási tulajdonságokkal.

Néhány egyszerűsített vizsgálati eredményt érdemes szemügyre venni:

• v = 60-70 cm
• l = kb. 0,7 W/mK
• r = 1200-1700 kg/m3
• d = 20 –30 kg/cm2 (2-3-N/mm2)

A felületkezelés anyagának kiválasztásánál is célszerű lenne tekintettel lenni a páragazdálkodó tulajdonságra és a káros kondenzáció lehetőségére, nem javasolt párafékező/záró felületképzés alkalmazása.

A vályogépítés reneszánsza reménykeltő, az élet/természet kapcsolatának újraszövése szempontjából.

 

Budapest. 2015, március 30

 

Dr Lányi Erzsébet

okl. építészmérnök, egyetemi docens

BME ÉPK Épületszerkezettani Tanszék