Gáspár János jó másfél évtizede keresett meg azzal a kéréssel, hogy tervezzem meg a családi házát.

Gyakran keresnek fel ilyen kéréssel, de ez mégis különleges volt, hiszen elmondta, hogy ő a hagyományos rakott fal, vályogház  technológiával építkezne, ahogy azt eleink tették. Magam is rakott falak között gyerekeskedtem, de az iskolai tanulmányaimban inkább mint a múlt építőanyaga szerepelt a vályog falazatok összes típusa (rakott fal, vert fal, vályogtégla falazat, paticsfal), semmint a mai ember kényelmét, komfortját kiválóan biztosító szerkezetek. Gyerek koromban láttam ahogy apám is segédkezett kalákás építkezésen „fecske falat” faragni, de azóta szinte feledésbe merült ez a kiváló építési mód, legfeljebb vályogtégla falazatok jelentek meg néhány házamban.

A vályog az egyik legősibb építőanyag (mintegy tízezer éve használja az ember). Mindig is különösen kedvelt volt hazánkban, hiszen nagyon sok helyen fellelhető az előállításához szükséges jó minőségű agyag. Nagy előnye a viszonylag nagy hőtároló tömege, amely nyáron remekül csillapítja a hőséget. Talán még ennél is fontosabb, hogy remekül szabályozza a belső terek páratartalmát. A vályog még a szintén jó párafelvevő képességű téglánál is majd negyvenszer több nedvességet képes magába venni, és a fizika törvényei szerint visszaadni a belső tereknek. Ezáltal a szoba páratartalma mindig optimális szinten tartható – akár minimális szellőztetéssel is. Fentiek miatt egy megfelelő tájolás, valamint a jól átgondolt árnyékolás kitűnő belső klimatikus viszonyokat képes biztosítani. Teljesen természetes anyag, semmiféle mesterséges adalék nem szükséges hozzá, valamint az esetleg elbontott szerkezet is föld, mely a természetbe visszaforgatva a környezetet nem terheli.

Egyes fanyalgó „modern” építőanyagokat favorizáló szakemberek gyakran emlegetik, hogy hőszigetelő képessége ma már korlátozottnak tekinthető, valamint a vízre való érzékenységét is túlértékelik.

Egy 50–70 centiméter vastag tömör vályogfal U-értéke valóban nem sokkal jobb 0,9–1 W/m2K-nél, de ez az épületfizikai jellemző a mai korszerű technológiák alkalmazásával könnyedén javítható. Az árterekben valóban nem használható ez az építőanyag (megjegyzem más építőanyagból sem kell feltétlenül olyan területre építeni, ahol lehet rá számítani, hogy az ár elvisz mindent). A talajnedvességtől való védelemmel ma már minden házon, minden technológia alkalmazása mellett úgyis kell foglalkozni, egyszerűen le kell szigetelni a házunkat, mint az összes többit.

Amennyiben fentieket figyelembe vesszük, egy – a bentlakók – teljes komfortját biztosítani képes, kitűnően funkcionáló, környezettudatos házat építhetünk.

János barátom talált még olyan idős mesterembert, aki ennek a több évezredes tudásnak a birtokában volt, hiszen ő is még a nagyapjától tanulta meg hogyan kell házat építeni, aki szintén a nagyapjától vette át. Egy jó évtizeden keresztül jó néhány ház építésénél át is adta a mesterfogásokat a legapróbb részletekig Jánosnak … Az utolsó pillanatban, hiszen Tóni bácsi a felhalmozott tapasztalatot 2010 nyarán így mégsem vitte magával a sírba.

Ma már kevés szakember foglakozik ilyen hagyományos házak tervezésével – kivitelezésével. Amennyiben sikerül találni a vályogfalazatokat jól ismerő szakembert, aki az anyag kitűnő tulajdonságai mellett a sajátos épületfizikai jellemzőket is jól ismeri, nem maradhat el a siker. Merjünk hát ne csak szép, hanem jó házat is építeni, költséghatékonyan rakott falas technológiával.

Gyenes Kálmán
okleveles építész,
főépítész szakmérnök
www.otthon66.hu