Holczer Veronika

Kutató építészként mind a szociális, mind a környezettudatos építészet számára fontosnak tartom, hogy megmentsünk, tovább műveljünk olyan építési technikákat, melyek helyi anyag- illetve élőmunka-igényesek. Ezeket a kiveszőben lévő tudásmorzsákat egyre nehezebb felderíteni.

Gáspár János egy idős, roma mesterembertől tanult sárfalat építeni. János elmondása szerint 1-2 év gyakorlat kell ahhoz, hogy valakiből jó segítő legyen a sárfal rakásban, 5 év alatt lehet kitanulni a mesterséget, mert például, ha helytelen sorrendben, vagy rossz helyre kerül a sár, építés közben egy egész fal dominóként leborulhat oldalra. János, és csapata a megtaposott vályogot villával rakja 0,5-1 cm pontos falvastagsággal, 80 cm magas szakaszokban, majd a fal oldalait ásóval faragja mértanian sík felületekké. Az elkészült fal tömör, stabil, kiszáradás után leginkább a betonra emlékeztet, pedig kizárólag természetes anyagok – föld/bontott vályogtégla, szalma, víz – alkotják.

Az építőcsapat tagjai a minőségi munkavégzés mellett szemlátomást jól érzik magukat egymás társaságában: van olyan alkalmi tag, akinek, bár egész más a szakmája, szabadságot vesz ki, hogy 1-1 hetet a csapattal dolgozhasson; a közösen elkészített ebédek rendszerint szabadtűzön főtt/sült ínyencségek; esténként közösen járnak horgászni, strandolni, koncertre, sörözni…

Összességében mind szociális, mind környezetbarát aspektusa miatt figyelemre méltónak tartom a csapat munkáját, és ajánlom minden építtető számára, akár környezet- akár pénztárca kímélés okán.

Holczer Veronika